2009. február 26. 15:49:04 Írta: 2012

Összeesküvés-elméletek helyett: az Irányítók (II.)

S akkor nézzük, hogyan megy át mindez a köztudatba, s hogy válik az „isteni titok" paradox fogalma természetessé!

Hasonlítsuk össze a csillogó pompával utazó bárót egy mai hatalmassal!

És ugye nem kell sokat magyaráznom, hogy amint a feudalizmusban (vagyis föld alapú gazdaságban) minden földbirtokok végsõ hûbérura a király volt, s így õ volt a legfõbb hatalom, a jelenkor pénz alapú gazdaságában nem az elnökök, miniszterek, szenátorok, képviselõk, polgármesterek, bírók a hatalom elsõdleges letéteményesei - hanem azok, akik a pénz feletti legfõbb hatalmat birtokolják...

Hogyan is utaznak õk? Idézzük magunk elé róluk az éppoly sztereotíp - de legtöbbször éppoly találóan igaz - képet, mint amelyet a feudális nagyurakról festettem!

Lesötétített üveges kocsikban.

Nemcsak õk, általában személyes szolgálóik (a mai egyenlõségesdiben nem szokás használni ezt a szót, pedig bizony azok) és testõreik is sötét napszemüveget hordanak. Villáikat magas, átláthatatlan kerítés veszi körül, kamerák segítségével oldják meg, hogy a bent levõk azért láthassák a kint ólálkodókat, s a birtokot biztonsági õrök, de az igazán gazdagok esetében bizony rendõrök is õrzik, huszonnégy órában.

Mindez természetesen csak elõvigyázatosság, hiszen nem három ember három kézifegyverrel fog megállítani... mondjuk, teszem azt, egy népfelkelést...

Az igazi akadály az, hogy ezeknek a villáknak a holléte ismeretlen.

Sõt, tovább megyek: az igazi hatalmasok puszta személyének kiléte ismeretlen.

Leszármazottai õk azoknak az összeesküvõknek - és igen, akkor még azok voltak -, akik a háttérbõl Európa polgárosodási forradalmait kirobbantották. Ahogy Orwell is írja az 1984-ben, a középen lévõk az alul lévõk segítségével oldják meg a felül lévõk eltávolítását, majd a helyükre ülnek. Miután ez megtörtént, az új uraknak több eszük volt annál, hogy a régi urak hibájába essenek, akikrõl mindenki tudta, hol laknak és hogy néznek ki, palotájukat meg lehetett ostromolni, õket elfogni és lefejezni, s ezzel valóban megszûnt létezni maga a hatalmi rendszer, hiszen az felülrõl lefelé építkezett, s csak fejét kellett levágni. (Nem véletlen az összefüggés!)

Ahogy a nyilvánosságnak a titkosság az ellentéte, a tudásnak a tudatlanság, az igazságnak pedig a hazugság.

A tudatlanság azzal is jár, hogy senki nem érti, hogyan is mûködik pontosan a hatalmi gépezet, a régi embereket kevés, szigorú és egyértelmû törvénnyel kormányozták, amelyeket általában mindenki könnyedén tudott alkalmazni, a mai törvényeket kívülállók számára érthetetlen tolvajnyelven beszélõ jogászok csûrik-csavarják, hiszen azok nem egyértelmûek, ráadásul már a jogszabályok puszta mennyisége lehetetlenné teszi a jogrendben való eligazodást.

A hazugság pedig azzal jár többek között, hogy mivel nyilván mindenki észrevenné, ha az eddig ismert nevû, arcú, sõt lakcímû(!) hatalmasok helyén csak nagy fekete kérdõjelek lennének, a hatalmi rendszer fenntartásának elengedhetetlen alapja, hogy egy látszat-hatalmat hamisítunk, melyrõl az emberek azt gondolják, az a valódi, és így nem is keresik a rejtett háttérhatalmat. Tessék csak megnézni a XX. század politikusait: öltönyös-nyakkendõs, jól öltözött, jól fésült emberek, akiknek ruházatát és hajviseletét szakemberek tervezik meg és készítik el, és amikor a tévében szerepelnek, szakemberek által beállított-bevilágított felvételeket látunk, s nem nagy titok az sem, hogy szakemberek is írják a beszédeket. És tessék csak megfigyelni, ha nem is kifejezetten jóképû emberek, de mindenképpen olyan arcberendezéssel rendelkeznek, amely jellegzetességénél fogva megmarad az emberek agyában; melyet egyetlen alkalom után is újra felismerünk, s az arcok mellett a hangok, a hanghordozások egyénisége is éppilyen fontos. Mindez nem véletlen. Hofitól Nagy Bandón keresztül Markosig nem tudom, volt-e olyan humorista, aki ne parodizálta volna Kádár Jánost. De Horn, Orbán vagy Gyurcsány is nagyon könnyen parodizálható - mert beszédmodoruk, habitusuk, arcmimikájuk jellegzetes.

Reprezentálnak.

Ennyi a politikusok feladata, nem sokkal több. Természetesen a végrehajtói feladatot is ténylegesen a kormány látja el - a hivatalos álláspont szerint is ez a feladata, csakhogy valójában nem a parlamenti döntéseket hajtja végre, hiszen a parlamenti képviselõk is a pártjuk által elõírt gombot nyomják meg szavazáskor, és a többségi párt vezetõje, micsoda véletlen, éppen az az ember, aki a miniszterelnök. (Volt olyan, amikor két külön arcot és nevet ismertünk „miniszterelnökként" és „pártelnökként", de ez a lényegen nem változtat.) Kiknek a döntéseit hajtják is végre a pártok?

Kézenfekvõ lenne az eddigi okfejtésbõl, hogy a gazdasági elit döntéseit, azonban ez csak féligazság. Kikbõl is áll a gazdasági elit: a leggazdagabb vállalkozókból, valamint a leghatalmasabb multicégek legfelsõbb vezetõibõl. Ezek mind olyan nevek, akiket ismerünk. Az utca embere ugyan kissé nehezebben találja meg õket, mint egy bárót annakidején, de ha az utca embere mellé hatósági személyek is odaállnak (ahogy a Nagy Francia Forradalomban meg is történt), már nem nehéz õket megtalálni, elfogni, kivégezni, stb.

Nyilván a tényleges kormányzó hatalomnak is volt annyi esze, hogy erre rájött, így a politikai elit mögé búvás nem volt elég a teljes láthatatlanná váláshoz, hanem egy gazdasági elitet is létre kellett hozni. Magyarországon csakúgy, mint nemzetközi szinten, megvannak azok az arcok, nevek, amelyeket az emberek a gazdasági elittel azonosítanak. Miért pont õket? Miért pont Bill Gates vagy Soros György? A tévékamera objektív (ugye), de mögötte van a szubjektum, az emberi tényezõ, aki arra fordítja, amerre akarja. Azért azokból áll a gazdasági elit, akikbõl, mert róluk olvasunk az újságban, az Interneten, és õket látjuk a tévében.

Tessék csak megnézni õket. Nemcsak jól öltözöttek (naná, hiszen gazdagok), de éppolyan stílusban öltöznek, mint a politikusok, és éppolyan, ha nem is megnyerõ, de jellegzetes arcaik vannak...

Az igazi hatalom az, amelyik árnyékban marad. Árnyékban marad, mert fél tõlünk. Fél tõlünk, mert becsapott bennünket, mert elhitette velünk, hogy szabadok vagyunk, a saját sorsunk urai, hogy mi választjuk a vezetõinket, miközben csak tévésztárokat választunk magunknak, az igazi hatalomnak a puszta létérõl sem tudhatunk, nemhogy mûködésébe bármilyen módon beleszólhatnánk.

Kik tehát az Irányítók? A világ urai, a politikai, gazdasági és médiaelit mögötti, láthatatlan réteg.

Ez nem összeesküvés: ez ma a hatalom mûködésének alapelve. Aki nemzetközi összeesküvéseket próbál leleplezni, az nincs tisztában ezzel az egyszerû ténnyel.

Ajánlott irodalom:
Jim Marrs: Titkos uralom (õ az Irányítók hatalomra jutásának és politikai ténykedéseinek folyamatát írja le fordított idõrendben, tengernyi dokumentumra és egyéb forrásra támaszkodva.)

Név és e-mail cím megadása kötelezõ. Új olvasók az elsõ hozzászólás elõtt olvassák el a _házirendet_! A hozzászólást elküldése elõtt érdemes vágólapra menteni.

Hozzászólás felhasználóként    
Hozzászólás más néven